Demokrácia, oligarhia, ökológia

29 mai 2012 / Hervé Kempf


A környezetvédelem és a klímaváltozás a 21. század legfontosabb politikai kérdésévé vált. A történelem során felmerült első igazán globális kérdésről van szó. Hogyan fogjuk elosztani a forrásainkat és az « ökológiai teret » annyi ember között, amennyi még nem élt eddig a földön, tudva, hogy a folyamatos gazdasági fejlődés elviselhetetlen ökológiai válsághoz vezet ?

Hans Jonas német filozófus, az 1979-ben megjelent, A Felelősség elve című könyvében elsőként veti fel a témával kapcsolatos, aggályait. Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, azt javasolja, hogy « mondjunk le a proseritásról a világ más részeinek javára » és fogadjuk el « a nem túl fényes jövőt jelentő, az emberiség szintjén megvalósítandó önmérsékletet ». Konkrétan és más szavakkal, ez azt jelenti, hogy csökkentenünk kell fogyasztásunkat, főleg energiafogyasztásunkat.
Hogyan lehet egy demokráciában elhatározni a fogyasztási kultúra radikális átalakítását ? Vajon a demokrácia eleget tud tenni a bioszféra válsága jelentette történelmi kihívásnak ?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni lehessen, újra fel kell tennünk a kérdést : mi is a demokrácia. Leegyszerűsítve, három részből áll :

- a különböző hatalmaktól független média által tájékoztatott közösség döntéselőkészítő vitája ;

- egy döntés, a törvény, amelyet a többség hozott létre ennek a vitának az eredménye képpen ;

- a kisebbség jogainak tiszteletbentartása, ami lehetővé teszi a meghozott döntés következményeivel (és egyéb döntésekkel) kapcsolatban a vita újraindítását.

Viszont a kapitalizmus ma nem tekinti lételemének a demokráciát, sőt egyre inkább el is veti, mivel a demokrácia logikusan megkérdőjelezheti a mindenkori hatalmakat.

A demokrácia megfelelő gyakorlásának feltételei nagymértékben megváltoztak. A szabad vitát megrontja, hogy a médiát jelentős részben oligarhák ellenőrzik. A többségi döntést megcsonkítják a lobbik, sőt néha egyszerűen nem veszik figyelembe a döntéshozók, mint például a 2005-ös francia népszavazást követően (Európai alkotmányos szerződés).

A bevándorlásellenes politika nevében korlátozzák az emberi jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülését. A politikai hatalom a pénzügyi hatalmak alárendeltje.

Az uralkodó osztályok belekényszerítenek minket egy oligarhikus rendszerbe. Ebben a rendszerben a politikai, gazdasági és média hatalmat ellenőrző csoport tagjai maguk között hozzák meg a döntéseket, majd ezeket ráerőltetik a társadalomra.

Eközben az aktuális oligarhia mindenekelőtt a saját kiváltságos helyzetét igyekszik megőrizni. Ezért makacsul fenntartja a növekedés és a túlfogyasztás köré rendeződött értékrendszert – azt a rendszert, ami egyenesen ökológiai válságba vezet minket.

De ha az ökológiai kockázatokhoz igazodó szakpolitikák mellett akarunk dönteni, akkor újjá kell élesztenünk a demokratikus gondolkodást. Elengedhetetlen például egy igazi demokratikus vita arról, hogy fogyasztásunk mérséklésének előfeltétele az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi párbeszéd kibontakozása.

Tágabb értelemben, helyre kell állítani a politika elsőbbséget a « piacokkal » szemben, biztosítani a közérdek és a magánérdek elválasztását és a média függetlenségét.

Vajon el tudunk-e vezetni egy erőszakmentes és együttműködő emberiséget – ami önmagában maga lenne a demokrácia – egy olyan rendszer felé, amely kilép a “mindig többet” paradigmájából, szakít a fogyasztói társadalommal és a “jobb élet” elvére alapuló társadalmat próbál felépíteni ? Nem biztos.

Az viszont biztos, hogy ha megmaradunk a jelenlegi politikai rendszerben, ami napról napra gyengíti a demokrácia eszményét, miközben fenntartja a végtelen növekedés illúzióját, ez mindenképp megakadályoz minket abban, hogy rátérjünk erre az útra.


Hervé Kempf az Elég az oligarhiából, éljen a demokrácia (Seuil, 2011), A bolygó megmentéséhez vessetek véget a kapitalizmusnak (Seuil, 2009) és a Hogyan pusztítják a gazdagok a bolygót (Seuil, 2007) című írások szerzője.

Könyveiről bővebb informácót talál a következő honlapon : http://www.reporterre.net/spip.php?article125

A www.reporterre.net honlapot is ő vezeti.





Vous avez aimé cet article ? Soutenez Reporterre.

Forras : Reporterre

Traduction par l’Institut français de Budapest

8 février 2019
En secret, la France et l’Inde veulent construire la plus grande centrale nucléaire du monde
Tribune
23 mars 2019
Manifeste pour l’interdiction des pesticides dans les zones non agricoles
Tribune
23 mars 2019
Contre l’effondrement, Extinction Rebellion prône la désobéissance civile
Enquête


Vous avez aimé cet article ? Soutenez Reporterre