Demokrácia, oligarhia, ökológia

Durée de lecture : 4 minutes

29 mai 2012 / Hervé Kempf


A környezetvédelem és a klímaváltozás a 21. század legfontosabb politikai kérdésévé vált. A történelem során felmerült első igazán globális kérdésről van szó. Hogyan fogjuk elosztani a forrásainkat és az « ökológiai teret » annyi ember között, amennyi még nem élt eddig a földön, tudva, hogy a folyamatos gazdasági fejlődés elviselhetetlen ökológiai válsághoz vezet ?

Hans Jonas német filozófus, az 1979-ben megjelent, A Felelősség elve című könyvében elsőként veti fel a témával kapcsolatos, aggályait. Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, azt javasolja, hogy « mondjunk le a proseritásról a világ más részeinek javára » és fogadjuk el « a nem túl fényes jövőt jelentő, az emberiség szintjén megvalósítandó önmérsékletet ». Konkrétan és más szavakkal, ez azt jelenti, hogy csökkentenünk kell fogyasztásunkat, főleg energiafogyasztásunkat.
Hogyan lehet egy demokráciában elhatározni a fogyasztási kultúra radikális átalakítását ? Vajon a demokrácia eleget tud tenni a bioszféra válsága jelentette történelmi kihívásnak ?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni lehessen, újra fel kell tennünk a kérdést : mi is a demokrácia. Leegyszerűsítve, három részből áll :

- a különböző hatalmaktól független média által tájékoztatott közösség döntéselőkészítő vitája ;

- egy döntés, a törvény, amelyet a többség hozott létre ennek a vitának az eredménye képpen ;

- a kisebbség jogainak tiszteletbentartása, ami lehetővé teszi a meghozott döntés következményeivel (és egyéb döntésekkel) kapcsolatban a vita újraindítását.

Viszont a kapitalizmus ma nem tekinti lételemének a demokráciát, sőt egyre inkább el is veti, mivel a demokrácia logikusan megkérdőjelezheti a mindenkori hatalmakat.

A demokrácia megfelelő gyakorlásának feltételei nagymértékben megváltoztak. A szabad vitát megrontja, hogy a médiát jelentős részben oligarhák ellenőrzik. A többségi döntést megcsonkítják a lobbik, sőt néha egyszerűen nem veszik figyelembe a döntéshozók, mint például a 2005-ös francia népszavazást követően (Európai alkotmányos szerződés).

A bevándorlásellenes politika nevében korlátozzák az emberi jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülését. A politikai hatalom a pénzügyi hatalmak alárendeltje.

Az uralkodó osztályok belekényszerítenek minket egy oligarhikus rendszerbe. Ebben a rendszerben a politikai, gazdasági és média hatalmat ellenőrző csoport tagjai maguk között hozzák meg a döntéseket, majd ezeket ráerőltetik a társadalomra.

Eközben az aktuális oligarhia mindenekelőtt a saját kiváltságos helyzetét igyekszik megőrizni. Ezért makacsul fenntartja a növekedés és a túlfogyasztás köré rendeződött értékrendszert – azt a rendszert, ami egyenesen ökológiai válságba vezet minket.

De ha az ökológiai kockázatokhoz igazodó szakpolitikák mellett akarunk dönteni, akkor újjá kell élesztenünk a demokratikus gondolkodást. Elengedhetetlen például egy igazi demokratikus vita arról, hogy fogyasztásunk mérséklésének előfeltétele az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi párbeszéd kibontakozása.

Tágabb értelemben, helyre kell állítani a politika elsőbbséget a « piacokkal » szemben, biztosítani a közérdek és a magánérdek elválasztását és a média függetlenségét.

Vajon el tudunk-e vezetni egy erőszakmentes és együttműködő emberiséget – ami önmagában maga lenne a demokrácia – egy olyan rendszer felé, amely kilép a “mindig többet” paradigmájából, szakít a fogyasztói társadalommal és a “jobb élet” elvére alapuló társadalmat próbál felépíteni ? Nem biztos.

Az viszont biztos, hogy ha megmaradunk a jelenlegi politikai rendszerben, ami napról napra gyengíti a demokrácia eszményét, miközben fenntartja a végtelen növekedés illúzióját, ez mindenképp megakadályoz minket abban, hogy rátérjünk erre az útra.


Hervé Kempf az Elég az oligarhiából, éljen a demokrácia (Seuil, 2011), A bolygó megmentéséhez vessetek véget a kapitalizmusnak (Seuil, 2009) és a Hogyan pusztítják a gazdagok a bolygót (Seuil, 2007) című írások szerzője.

Könyveiről bővebb informácót talál a következő honlapon : http://www.reporterre.net/spip.php?article125

A www.reporterre.net honlapot is ő vezeti.




Forras : Reporterre

Traduction par l’Institut français de Budapest

13 septembre 2019
Valdepiélagos, l’écovillage espagnol qui résiste à l’exode rural
Alternative
13 septembre 2019
Train de nuit : le réveil se fait attendre
Enquête
14 septembre 2019
Véganes et paysans (presque) unis contre l’élevage industriel
Enquête